Szováta - A Székely-Sóvidék központja

A Székely-Sóvidék központja, európai hírű üdülő város. A település a székely Örlec nembeli Szovát nemzetségről kapta a nevét, mások szerint a szláv eredetű magyar Szovát személynévből származik. A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban is folytatódott a kitermelés. A régi mélyedéseket idővel csapadék és folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sós tavak. Első lakói 1578-ban sótermelésre idetelepített, elszegényedett szabad székely családok voltak, akiket 1581-ben elűztek, de rövidesen visszatelepültek. Szovátáról, mint gyógykezelésre, fürdésre alkalmas településről az első írásos említések már a 18. században megjelentek.1715-ben Halmágyi István mint „híres hasznú vizeket és forrásokat” írja le naplójában, 1780-ban pedig Fichtel említi, hogy a szovátai sós tavak télen nem fagynak be, vizük pedig nagyon meleg. Szováta első, hivatalosan engedélyezett gyógyfürdője az 1872-ben létrehozott híres Géra-fürdő volt, mely a századfordulóig virágzott, ekkor Szováta már kiemelkedett a kis, helyi jellegű fürdők sorából. Az 1875-1881 között kialakult Medve-tó viszonylag hosszú ideig kihasználatlanul állt. Elsőként Sófalvi Illyés Lajos látott lehetőséget abban, hogy az új heliotermikus tó komoly hasznot hajthatna. Felvásárolta a tó körüli területeket, majd 1894-ben villát épített a közelébe. Ezt követően fürdőengedélyt szerzett, és a kor igényeinek megfelelő kezelőrészleget létesített. 1902-ben megvásárolta a Géra fürdőt is, és ezzel létrehozta az egységes Szovátafürdőt. Ezzel elindult a település gyors ütemű fejlődése, melynek köszönhetően Szováta hamarosan Magyarország legnépszerűbb fürdővárosává vált. Itt nyaraltak az ország jelentős személyiségei, politikusok, művészek, írók, színészek. A trianoni békediktátum után Székelyföld Romániához került. Ezt követően Szováta-fürdő számára a legnagyobb reklámot a román királyi család nyaralásai jelentették; Mária királynét meglátogatták itt az angol és görög királyi család tagjai is.

Szováta (románul Sovata) a trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott, ma Maros megyéhez.